Tájvédelem és tájépítészet
Sokszor előfordul, hogy egy tevékenység bizonyos értelemben önmagába fordul vissza. Amit az egyik oldalon lerombol, azt a másik oldalon felépíti. Ilyen a tájépítészet, ami azért jöhetett létre, mivel az emberek gyakran nem veszik figyelembe, hogy a Földanya ad számukra otthont és tevékenységükkel sokszor rombolják környezetüket. Nem volna szabad elfelejteni, hogy az emberiség a természettel nem rendelkezhetne önhatalmúlag, hiszen velünk sem rendelkezik senki önhatalmúlag. Ezen felül, a természeti egyensúly megbomlásának jeleit láthatjuk az időjárásban is, de sokaknak ez még nem elég figyelmeztető jel. A tájvédelem egyik eszköze a tájépítészet, ami arra hivatott, hogy az emberi tevékenységből eredő rombolásokat a helyére tegye, korrigálja, valamint megtervezze, hogy egy adott tervet miként lehet a leginkább összhangba hozni a táj eredeti kinézetével. Több aspektusa van a tájvédelemnek, kezdve a kertészettől, az építészeten keresztül, az ökológiailag fenntartható életig. Az egyensúly megtartása az ember és a természet között nagyon fontos, hiszen a természet ereje sokkal nagyobb az emberénél és ezt időnként ki is mutatja. Az, hogy az emberek legtöbbje nem ért ebből és továbbra is folytatja a károkozást, csak ront a helyzeten. Éppen ezért mindent, ami a természetvédelemhez kötött, nagyon fontos volna ápolni és dolgozni azon, hogy minél többekben tudatosodjon, mivel ez egy igen lényeges dolog. A legtöbben nagyon jól érzik magukat a természetben, a folyók és tavak mellett, az erdőkben, de vannak, akik ebben csak azt látják, hogyan lehetne kivágni még több fát, feldolgozni, eladni.