"A vihar elvonul, és a táj ott van" – Elizabeth Moon

Az ember írtja a természetet, de létrehozza a természetvédelmet

Természetvédelem az emberi természetirtás ellen?

Természetvédelem az emberi természetirtás ellen?

Az erdők óriási kincs a világban, mégis sokkal kevesebb tiszteletet és megbecsülést kapnak, mint amennyire „joguk” volna. Manapság sokan csak szemétlerakóként látogatják vagy tüzelőt gyűjtenek, vagy rosszabb esetben vágnak maguknak. Az erdő, az emberi testhez hasonlóan, nagyon sokat elbír, de az ember a saját testéhez hasonlóan végtelen kihasználást akar és ezek a határok végesek. A testünk megbetegszik, a túlzott erdőkihasználás, pedig rosszabb levegőt, mikroklíma megbomlást okoz. Persze erre sokan csak legyintenek, viszont amikor a környezeti változások miatti időjárási változásokat és az ezzel járó óriási károkat tapasztaljuk, akkor értetlenül állunk az események előtt.

Mint a gyermekek, akik valamit elrontottak és utána nagy szemekkel pislognak, ha valami rosszul sül el. Az emberek legtöbbjének nem erősége a felelősségvállalás, főleg akkor, ha gazdasági érdekekről van szó. Szeretnének mindent bezsebelni, de a természetnek visszaadni, azt annyira már nem. Az erdők kihasználása a középkor óta folyamatos és az elszenvedett károkról az okozók nem nagyon szeretnek beszélni. Ez mintha magától végbemenő folyamat lenne.

Persze vannak tájvédelmi körzetek, amelyekben tilos a gazdálkodás, de ez nagyon kevés az okozott károkhoz képest. Hazánkban még tartható a helyzet, viszont az esőerdők letarolása már a bűncselekménnyel határos. Ez nemcsak a növényekre és az itt lévő társulásokra hat, hanem az itt őshonos állatokat is veszélybe sodorja. Ezt persze nem tartják bajnak, hiszen létrehoztak vadasparkokat is, ahol a (még megmaradt) állatok „biztonságban” élhetnek az emberi pusztítástól.